Ezután nélküle menetel a század, nem megy többé Csíksomlyóra, nem visz adományt a rászorulóknak, az Esztena zenekar is nélküle játszik, és hiába várják haza szerettei. Laci megtért Teremtőjéhez. A család, a barátok, ismerősök és gárdista bajtársai Budapesten, a Hazatérés templomában megtartott gyászmisén, 2010.február 21.-én végső búcsút vettek tőle. Ifj. Hegedűs Lóránt tiszteletes úr méltatta azt a csendes szerénységet, segíteni akarást, emberi jóságot és tisztaságot, ami jellemezte Lacit. Ifj. Hegedűs Loránt Együtt imádkoztuk el a Miatyánkot és mondtuk el a Magyar Hiszekegyet és éreztük, hogy Laci lelke ott van velünk. Silip Norbert, az Új Magyar Gárda vitéz Sebő Ödön századának parancsnoka, a század gárdistái nevében búcsúzott, felelevenítve a közös élményeket, a zenét, amivel örömöt szerzett társainak és a fájdalmas napokat, amikor imalánc indult gyógyulásáért. Silip Norbert Beszédét így fejezte be: Rokonok, Barátok, Bajtársak! Vigasztaljon minket keresztény hitünk fontos tétele: A lélek él! Találkozunk! Az Esztena zenekar, melynek Laci is tagja volt, a Levita énekével köszönt el tőle. Esztena Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda főkapitánya, szívszorító, fájdalmas szavakkal búcsúzott a gárdistától, a bajtárstól, méltatva helytállását, példaként állítva társai elé. Becsületes, áldozatkész munkájáért post humus a „ Szebb Jövőért” kitűntetés arany fokozatát adományozta Meixner Lászlónak, amit felesége Magdika vett át. Kiss RóbertKitüntetés Ezt követően Huszár Mária „Búcsú egy gárdistánktól” című verse hangzott el. Huszár Mária Vona Gábor a Jobbik elnöke levélben búcsúzott el Lacitól, megköszönve a hazáért, a Szebb Jövőért végzett tevékenységét, és kívánt részvétet a családnak. A hamvakat őrző urna mellett bajtársai álltak díszőrséget. A szertartás végén a Kárpátia zenekar „Akkor megyek” című dalára a bajtársak kivonultak, majd a részvétnyilvánítások után Laci hamvait hazáig kísérték a vitéz Sebő Ödön század gárdistái. Isten akaratát elfogadva, mégis aggódva tekint a család a jövőbe. A század Lacit saját halottjának tekintette, de a holnap nélküle, aki nem csak szerető férj és apa , de a családban az egyetlen kereső is volt, nagyon nehéz lesz. Laci nyugodj békében! Emléked kegyelettel megőrizzük, gárdista testvéreid vigyáznak családodra. Kérd az Úr áldását hazánkra, nemzetünkre, bajtársaidra, hogy befejezhessék, amit együtt elkezdtetek, hogy elhozzák népünknek, az együtt megálmodott Szebb Jövőt! Kiss Róbert megemlékező beszéde: "Eljött az a nap, amire senki nem számított. Eljött az a nap, amikor utolsó útjára engedjük László bajtársunkat. Azt a bajtársat, aki velünk együtt küzdött a szebb jövőért. Azt a magyar bajtársunkat, akit láttam fáradtnak, láttam elszántnak, láttam álmodozónak, amint a húrokat pengette, és akit láttam boldognak. Ember volt, gárdista. Kis csapatunk lelke. S tette mindezt úgy, hogy nem kért, nem követelte a figyelmet. Csak…ott volt velünk, és velünk együtt hitt, remélt, akart. Részünk volt és részei voltunk. Ember, aki segített felemelni az igazság zászlaját. Ember, aki hihetetlen űrt hagyott maga után, és idő kell, amíg megértjük, hogy annak a hideg, kongó ürességnek a közepén ott áll Ő. Ott lesz velünk, mindig, bárhova is menjünk, bármit is tegyünk. Ő már bebizonyította: lehet jó gárdistának lenni. Esküjéhez hű marad, társait el nem hagyta. Ő úgy ment el, hogy itt hagyta nekünk a tanítást, a bölcsességet. Laci, próbáljuk tanulni a leckét. Próbáljuk megérteni a miérteket, és tudom, hogy minden sikerünk a Tied is, minden küzdelmünk a Tied is, minden bánatunkban ott leszel vigaszként. Laci, köszönjük, hogy életed utolsó időszakában Melletted lehettünk. Tudom, hogy ott fenn, valahol messze Te már látod az utunkat. Annak a végét is. Ígérem, Laci, a tüzet nem hagyjuk kialudni. Ígérem, hogy végigcsináljuk. Örülök, hogy bajtársamnak nevezhettelek. Adjon az Isten, Laci. Neked, most csak Neked…a szebb jövőt pedig ígérem, megteremtjük az itt maradottaknak. Isten nyugosztaljon, Laci!" Vona Gábor üzenete: "Adjon az Isten! Egy embertől búcsúzni mindig fájdalom. Egy magyar embertől búcsúzni százszoros fájdalom. Egy magyar gárdistától búcsúzni ezerszeres fájdalom. Ezt az ezerszeres fájdalmat érezzük, ha az Úr magához szólítja egy bajtársunkat. A választ, a miért kérdésére nem tudjuk, megnyugodnunk olyan nehéz. Vigasztalást egyedül egy dolog adhat. László bajtársunk élete nem volt hiábavaló. Amíg az emberek többsége végigalussza az életét, addig ő felébredt. Amíg az emberek többsége fél nagy dolgokba vágni, ő mert a szívére hallgatni. Amíg az emberek többsége a maga érdekeit hajtja, üldözi, addig ő egy nemzet ügyére, a magyarság feltámadására szentelte életét. Köszönjük, hogy ismerhettük. Köszönjük, hogy a barátai lehettünk. Köszönjük, hogy a bajtársaid voltunk. Isten nyugosztaljon hát, magyar testvér. Visszük tovább a zászlót, tűzön-vízen át, és elhozzuk azt, amit akarunk, amit kérünk, amiért élünk. Hát adjon az Isten! Szebb jövőt!" 2010.02.21. Kerekes Gézáné /Huszár Mária/ koszorúkoszorúaz utolsó köszönés