Egyenruha kontra formaruha

Azt mondták félelmet kelt a gárdista öltözete. Meredten bámultam a semmibe
ennek hallatán. Végignéztem magamon és kutattam a "félelmet keltés" okát.
Nem vagyok koszos, nem vagyok büdös, arcom, kezem tiszta, bakancsomon ragyog
a nap éltető sugara, nadrágomon kivetni valót nem látok, ingem hófehér. Nem
értem! Emlékek kerítenek hatalmukba.
Egykor, fehér ingben, fekete nadrágban, fekete cipőben állva hallgattuk az
iskolában minden ünnep alkalmával a Himnuszt, megtisztelve tanárainkat,
magyarságunkat. Az érettségi vizsgára sem holmi szakadt, vagy éppen az adott
divatot tükröző öltözetet kellett viselnünk. Valahogy nem azt láttam
Vizsgáztatóm szemében, hogy riadalmat keltettem volna öltözékemmel. Viszont,
tanáraink, vizsgáztatóink is épp oly fehéren-feketén díszelegtek, mint mi.
Igaz mi féltünk Tőlük, de nem a ruházat volt okozója félelmünknek, hanem
valami más! Félelmünk a felkészülés esetleges hiánya, csalásunk lebukásának
veszélye, mert ugye az írásbelin lehet puskázni, de a szóbelin. Én nem attól
féltem, amit viselt Számon kérőm, hanem attól, amit képviselt. Elvárásai
voltak velem szemben, az elmúlt négy esztendőben végzett munkám eredményét
kérte számon szigorúan. Megmérettetésem osztályzata, kihatott a jövőmre.
Mehetek tovább, vagy elégtelen munkám tükre fejemre hozza Apám, Tanáraim,
haragját. Bár Tanáraim, Nevelőim, nem oly mértékben olvasták volna fejemre
bűnöm áradatát, (azért ezt sem kívánta egyetlen porcikám sem) de Édesapám
oly büntetést rótt volna rám, amit életem végéig sem felejtettem volna el.
És persze az sem elkerülhető tényező, hogy a saját tükrömből, szégyentől
eltorzult énkép tekintett volna vissza. Ezt azért sem akartam, mivel Apám
iránti tiszteletem, szeretetem azt kívánta, hogy semmiképp ne hagyjam őt
cserben, mivel azért dolgozott erején felül, hogy gyermeke eredményeket
érjen el.

Még mindig ruhámat nézem. Emlékeim, a valóság küszöbére taszítanak.
Valaki olyan akar engem félelmetesnek feltüntetni, akinek félnie kell az
elszámoltatástól?
Valaki olyan akar engem zavarkeltő, rasszista, garázda, uszító egyénnek
mutatni, aki fél attól, hogy számon kérhetik rajta eddigi munkája
eredménytelenségét?
Gondolkodok! Beszélek itt zagyvaságot! Volt eredménye munkájuknak,
gazdagodást, fellendülést, virágzást értek el MAGUKNAK! A következménye
ennek, Országunk kiárusítása, meggyengítése, idegenek kezére adása, népünk
kifosztása, elszegényítése, munkanélküliség, bűnözés elhatalmasodása lett. A
jövedelmek végletekbe torkollnak, szemlesütés nélkül osztanak
végkielégítéseket, amik abszurdnak hatnak még kimondva is. Utakat, síneket
újítanak fel évekig tartó vesszőfutással, mert így még több pénzt tudnak
kicsalni belőle, azután egy év elteltével bejelentik szégyen nélkül, hogy a
villamossín nem megfelelő, az utakat ismét horrorisztikus összegekért
foltozgatni kell.

 Száz szónak is egy a vége. Az jutott eszembe, hogy azonosíthatnám a múlt,
és jelen fundamentumát akár így is!?
Édesapám: Népünk, mint eltartó, és számon kérő.
Vizsgáztató: Új Magyar Gárda, mint sumákolást nem tűrő vizsgabiztos.
Diák: Jelenlegi kormány, mint csalások sorozatát rejteni akaró, bukott
tanuló.
Társaimat nézem. Itt mindegyikünk azonos öltözetben van. De szépek vagyunk,
büszkeség tölt el! Szépek vagyunk és "TISZTÁK" Hát ez itt a baj! Mert mint
azt tudjuk, minél tisztábban szól az igazság, annál mocskosabbul vitatják!
'De, ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel!'
Ha egyenruhát viselnék az oly félelmetes? Akkor mindenkitől remegnem kell,
aki egyenruhát visel? Az volt az utolsó információja egyénemnek, hogy akkor
kell félnem, ha valami rosszat tettem! Amíg nincs vaj a fülem mögött, az
egyenruhás a védelmemet szolgálja! Rosszul informált lennék? Vagy minden
egyenruhát levetetnek, amit ijesztőnek kiált ki valaki???  Ha ellenben
formaruha takarná testem, az már más, az már nem riogat senkit. Azt
gondolom, nem ez itt a lényeg, hogy egyen, vagy formaruha. Meglátásom az,
minden eszközzel azért harcolnak, hogy elforduljon az Új Magyar Gárda mellől
a nép, mert lebukásuk veszélye rejtezik az igazságban. Az igazságban, amiért
kiáll az Új Magyar Gárda Mozgalom. Lehetünk mi formaruhában, vagy akár
pendelyben, nem ez, ami a Kormány szemében a szálka, az Ő félelmük a
valóság, menniük kell, elbuktak a vizsgán, csak az élet iskolája nem enged
pótvizsgát!

Szebb jövőt!

Bakondy Erika