2009.11.05-Harmat utca

Este 3/4 8 körül csörgött a telefonom.

Lajos hívott

-Tudjátok mi történt?

-Igen, tudjuk.20 perc múlva ott vagyunk.

-Én is, Szebb jövőt!-hangzott szakaszparancsnokom válasza.

-Szebb jövőt!

Gyors öltözködés, ugrás be az autóba.

Irány a X. kerület Harmat utca 4-6.

Hogy mire ez a nagy sietség? Elmondom.

18.41-kor érkezett egy e-mail. Tárgy: KÉSZENLÉT!!Így, csupa nagy betűvel.

Az e-mailben az állt, hogy a kapitányt ismeretlen okból előállították. Várjuk a további parancsot. Vártuk!

19.40-kor jött a parancs: RIADÓ! Aki él és mozog, menjen a Harmat utcai rendőrkapitányság elé.

Mikorra odaértünk, a kapitányunk neje, és vagy 20 bajtárs, ki civilben, ki egyenruhában, már ott várakozott. Mi történt, mi történt? Kérdezgettük az egyenruhás bajtársakat, hisz ők ott voltak a tagtoborzón, ahonnan a kapitányt elvitték a rendőrök. Elmondták hogy a 17 órakor kezdődő lakossági fórum és toborzó megnyitása után fél órával megjelent a helyszínen mintegy 20 főből álló rendőrosztag. Mindenkit igazoltattak, néhányukkal vitatkoztak egy ideig a lakcímkártya átadására való felszólítás jogszerűségéről, azután lefoglaltak 20 üres jelentkezési lapot, megkérték, a kapitányunkat, hogy menjen velük. Indok nincs, vád nincs, csak menjen. Ő meg ment.

A beszámoló közben egyre-másra érkeztek a bajtársak.21 óra körül megérkezett a Főkapitányunk és eljött a Pest megyei kapitány is.

Időközben a rendőrkapitányság falain belül igen lázas munka folyhatott, mert kiderült, elöljárónk ellen a vád: gyülekezési joggal való visszaélés. A kapitány gyülekezési jogot sértett. Ezen kissé elgondolkodtam, mert hát hogy a csudába lehet egyedül gyülekezni, gyülekezési jogot sérteni.

Nem sokáig volt időm ezen töprengeni, mert bal kéz felől feltűnt egy barna bőrű fiatal férfi, kezében sörösüveg, szeme a járdára szegezve. Szemmel láthatóan nagyon összpontosított, hogy sikerüljön a jobb lábát előre tenni a bal után. Egyik pillanatban felemelte e fejét, ránk bámult,(addigra legalább 100-an voltunk)sarkon fordult és beszaladt egy közeli ház kapuján. Kisvártatva egy társával tért vissza. A csoportunk szélén álló bajtárstól kérdezgették:

-Mi van itt?

-Kitt vittek be?

Választ nem kaptak, mert nem volt időnk figyelni rájuk. Potyka bácsi tért vissza, aki szeretett volna bejuttatni a kapitányunknak egy kis enni-inni valót, de az ügyeletes tiszt nem vette át Tőle. Ezen mindannyian felháborodtunk.

Nem tartott sokáig a felháborodás, mert 22 óra körül villogó mentőautó érkezett a rendőrkapitányság elé. A hátam mögött valaki viccesen megjegyezte, hogy biztosan a kihallgató tisztért jött a mentő, de a hangjából érződött az aggodalom..Aggódtunk, hogy esetleg a kapitányunkkal történt valami. Feszülten figyeltük az ajtót, hogy vajon kit hoznak ki rajta, de nem történt semmi. A mentőautó ott állt, de a rendőrség ajtaján se ki, se be senki.

Egy kis toporgás, jobb lábamat a bal bokámhoz, bal lábamat a jobb bokámhoz ütöm, mert hát így november elején a késő esti órákban a szabad ég alatt csak fázik az ember lánya.

Aztán egyszer csak mozgolódás támad a rendőrkapitányság előterében. Több alak körvonala sejlik át az üvegajtón az utca sötétjébe. Percek múlva megjelent az ajtóban a kapitányunk teljes életnagyságban. Körülnézett, arcán a mosoly kissé félrecsúszott a meghatottságtól, amikor meglátta, hogy milyen sokan aggódtunk érte idekint.

Megszólalni is csak másodpercek múlva tudott. Amikor pedig megtudta, hogy a Főkapitány is ott van, elcsuklott a hangja.

Megköszönte, hogy kiálltunk mellette, és kivártuk, míg kiengedik. Elmondta, hogy rabosították, és Ő egyedül is tud gyülekezési jogot sérteni. Most menjünk haza, pihenjünk, mert holnap reggel munkába kell indulnunk.

ADJON AZ ISTEN!

A válaszként kiáltott SZEBB JÖVŐT!-be beleremegtek a falak, és a sötét irodák ablakai mögül kukucskáló rendőrök is. A kicsik csak kicsit, a nagyok pedig nagyon remegtek. Fognak még jobban is, mert közel az a hőn áhított szebb jövő.

Gy.E