A Bank utcában egyetlen kisrendőr ácsorog, telefonon beszél valakivel, magánügy a téma, valahova nagyon szeretne elmenni, legalább kétszer egy hónapban, ránk pislog, de nem érdekeljük. Keresem a társait, de nem látok senkit, semmi űrruhás kísértet, sem csörtető sünhadoszlop. Fekete nadrágos fehér inges emberek jönnek sűrű sorokban, a Hazatérés Templomának harangja zúg. Magas lesz a villanyszámla ebben a hónapban, mert lankadatlanul szól.
A templomban megkezdődik az istentisztelet.
Életemben nem álltam annyit, mint 2006 szeptembere óta. Aztán a Kossuth tér csillapodtával ez szűnt volna egy kicsit, de aztán jött a Magyar Gárda.
Tudom, most is lesz néhány óra, a lábam azt súgja, üljek le a templom ajtaja mögött levő székre.
Ettől aztán mindenki azt hiszi, én vagyok a portás. Jönnek sorban az emberek, a földszint zsúfolásig megtelt, a karzatokra igyekeznek tízesével. Hol a vécé? Lehet lifttel menni?
Merre van a karzat? A gárdista meg segít, ahol tud.
Magyar akarok maradni, énekeli Sárdy Barbara, és vele énekel mindenki. Egy nő a lépcsőn ül a lift mellett, karja a térdén, fejét ráhajtja. Nem sír. Mit érez? Csak sejtem.
A Szabadság téren a Duna szaga száll, zászlók erdejét látni, történelmi lobogók, Árpád-sávosok, és egy sereg Jobbikos.
Köszönünk, mert így illik, megcsúszik néhány cserép a háztetőkön, és megremeg egyesek szíve.
A gárda főkapitánya felteszi a kérdést: Fel akarjátok venni az egyenruhátokat?
Ordítva biztosítjuk: Igen!
Ezzel újjáalakult a Magyar Gárda Mozgalom. Megpöcköltük a sakál orrát.
Vicsoroghat, de harapni mi fogunk.
Szegedi Csanád új divatot visz az Európa Parlamentbe, Árpád-sávos pajzzsal díszített oroszlános mellénnyel megy jövő héten oda, Morvai Krisztina meg okosító CD-vel, képekkel. Mert vicces, hogy az EP Irán emberjogi állapotáról óhajt társalogni, amikor Magyarországon a magyar emberek jogait tiporják a sárba, és Európa hallgat.
Elszámolunk azért veletek, sünök. A mi kertünkben van egy nagy, akkora, mint a szépen megkelt cipó, és két napja láttam, szaporulat állt be. Kettő, zsömlényi. De a kicsi ugyanúgy viselkedik, mint a nagy. Semmi különbség.
A rendőrsün, a nagy, kiadja a parancsot, a kicsi meg teljesíti.
„Senki ne higgye, hogy a múlt heti rendőri túlkapások tömkelege néhány kisrendőr magánakciója volt. A cél Magyarország gyarmatosítása, Magyarország második Palesztinává züllesztése.”
Ráérünk, Krisztina, eldönteni, kié a kisebb és a nagyobb felelősség. Alapvetően a kis sün és a nagy között csak méretbeli a különbség. Aki segít a nagynak, nem menthető csak azért, mert kisebb.
Vona Gábor az Országgyűlésben a Magyar Gárda mellényében szeretne megjelenni. Abban az Országgyűlésben, amiben Orbán Viktor, győzelem esetén egyetlen helyet sem adna a Jobbiknak. Az az Orbán Viktor mondta ezt, aki olyan jól megfért az SZDSZ-es vezérlésű MSZP-vel, hogy talán hiányérzete is lenne, ha ők nem sertepertélnének valahol a közelben.
Nem baj. Bajnai kitüntette július 4. hóhérait, ahogy annak idején Demszky Gergényit. Így nem kell keresni a felelősöket, mert önként adták a kezünkre magukat.
Hazamentünk. A macska az ajtónyitásra a résen kiszaladt. Mentette az irháját, nem értettük, miért. Aztán kiderült, megette az asztalon felejtett vajat. Tudta, hogy a vaj megevése engedély nélkül, tolvajlás. És iszkolt is. Mert benne több a tisztesség, mint azokban, akik ma Magyarországon hatalmon vannak. Voltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
